Ezért a könyvért vártam, hogy a Jane Eyre-el végezzek. Ugyanis ez az egyik kedvencem. Annyira, hogy már legalább egy tucatszor olvastam. Jó mindent szeretek ami japán, meg japán kultúra, stb. Persze én is olvastam róla, hogy nem teljesen fedi a valóságot, és íródott egy másik, ami inkább dokumentálja a dolgokat, mégis ebből lett sikerkönyv. Márpedig szerintem azért, mert nem szárazan írja le, hanem olvasmányos. Ettől függetlenül tervbe van véve a másik elolvasása is. E kivételével mindenkinek tetszett, de arra azóta se jövök rá, hogy neki miért nem. Megmagyarázta, tényleg, de így se lett világosabb.
Szerző: Arthur Golden
Cím: Egy gésa emlékiratai
Kiadás időpontja: 1997.
Olvasás időpontja: 2014. szeptember-október
Értékelés: :D
A Jane Eyre-hez hasonlóan indul, nehéz gyerekkor, majd lehetőség a tanulásra, és siker. Szerelem egy idősebb férfival, azonban itt csak a végén derül ki, hogy nem viszonzatlan szerelem volt. Jane-el ellentétben különlegessége a szeme színe, ami olyan, mint a víz. Szintén E/1-es visszaemlékezés. Egy gésa művész, jó társaság kell legyen, táncos, zenész, énekes. Második feleség, szexuális viszonya csak a dannájával (eltartó) lehet. Jellemfejlődésen megy keresztül, a menekülő gyerekből, megvetett szolgálóból Kiotó leghíresebb gésája lesz.
Kedvenc idézetek: „Kifesti az arcát, csak azért, hogy elrejtse. A szeme, akár a víz mélye. Egy gésának nem lehetnek vágyai, egy gésának nem lehetnek érzései. A gésa a lebegő világ művésze. Táncol, énekel, szórakoztat. Megtesz bármit, amit kérsz. A többit homály fedi. A többi titok.”
Kedvenc szereplők: Szajuri és Mameha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése