Antoine de Saint-Exupéry születésnapján mindenki által jól ismert történetéről beszélgettünk. Sokszor elhangzik belőle a róka tanácsa, valamint szállóigévé vált mondat is. Azonban mi nem ezekkel foglalkoztunk. A pikniket azzal a kérdéssel nyitottuk, hogy vajon miért ezeket az embertípusokat, és munkákat sorolja fel, miért ezen bolygókra látogat el a kis herceg. Arra jutottunk, hogy csak olyan felnőtteket elevenít meg, akikből eltűnt minden gyermeki. Nincsenek köztük művészek, kalandorok, utazók, csak önző, önmagukat és a feladatukat fontosnak gondoló emberek, akikben már egy szikrányi fantázia sincs. Ők azok, akik azt hiszik övék a világ, és nélkülük minden összeomlana. Mindenkinek olyannak kell lennie, amilyennek ők szeretnék.
Aztán ugrottunk egyet, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy egyetlen fejezet van, ahol az író megszólítja a kis herceget, mégpedig a hatodik, amelyben a naplementékről beszélnek. Végül is arra jutottunk, hogy szerintünk azért van ez így írva, mert a kis herceg magányos volt a bolygóján a virág érkezéséig, és ezt akarja az író kompenzálni azzal, hogy megszólítja őt. Aztán amikor megjelent a virág örült neki, megszépítette a bolygóját, de valahogy nem volt tökéletes. Mint az emberek oly sokszor, ők is elbeszéltek egymás mellett. Aztán ahogy utazott a kis herceg egyre jobban hiányzott neki a rózsa, de végül csak a rózsakertben, a róka segítségével jött rá, hogy mit is jelent számára a virág.
A kis herceg és a rózsa kapcsolata számomra a párkapcsolatot jeleníti meg. Azonban annál szebben ezt nem lehet megfogalmazni, mint ahogy Exupéry leírja:
"A kis herceg elment újra megnézni a rózsákat.
- De hiszen ti nem is hasonlítotok az én rózsámhoz! - mondta nekik. - Ti még nem sokat értek, rózsák! Benneteket még senki sem szelídített meg, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint az én rókám volt. Százezer hasonló róka van. De én barátommá tettem, s most egyetlen az egész világon.
És a rózsák roppant zavarban voltak.
- Szépek vagytok, de üresek - mondotta még nekik. - Értetek nem halhat meg az ember. Az én rózsámról is azt hihetné a közönséges járókelő, hogy hasonlít hozzátok. De ő egymagában fontosabb, mint ti valamennyien, mert én megöntöztem. Mert üvegburát borítottam rá. Mert szélvédővel óvtam. Mert elpusztítottam a hernyóit (kivéve azt a kettőt-hármat, a pillangók miatt). Mert hallottam panaszkodni vagy dicsekedni, sőt olykor egy szót se szólni. Mert... az én rózsám."
Azt mondja a róka a kis hercegnek: "Az az idő, amit reá vesztegettél, teszi oly fontossá a rózsádat." Az az idő, amit a párunkkal, családunkkal, barátainkkal töltünk teszi őket fontossá. Az, hogy megszelídítjük egymást, közel kerülünk a másikhoz, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy legyen bármilyen rossz tulajdonsága is, nem tudjuk nélküle elképzelni az életünket. Ez igaz mindenfajta kapcsolatra, amelyben közel engedünk magunkhoz valakit. És van, hogy el kell válnunk valamiért, mint ahogy a kis herceg is elhagyta a rókát, és az elválás valóban fájdalmas, azonban szükségünk van ezekre a kapcsolatokra. És minden embernek szüksége van egy "rózsára" is.
Végül pedig arra jutottunk, hogy ezt a könyvet nem szabad felnőtt logikával olvasni. Szabadon kell ereszteni a képzeletet, és meglátni a dolgokat. Ahogy a sivatag közepén is teremhet egy kút a semmiből, ha szükség van rá, úgy a mindennapi életben is ott lehetnek a megoldások a problémáinkra, csak nem biztos, hogy jó irányban keressük. Számomra ezt tanítja meg a kis herceg.
Süteményes, borozós, üdítős piknikünk következő állomása a Micimackó és a Micimackó kuckója július végén kerül sorra. Addig is szép napos nyarat mindenkinek. :)
