Vannak akik már a címből is rájöttek a jó hírre miszerint: Ebben a hónapban visszatérnek a könyvek a blogra! Jupiii!
A Négyszemközt blogon már írtam nektek február vége felé, hogy be szerettem volna fejezni a könnyűzenéről szóló hónapot és reményeim szerint írok majd arról a könyvekről, amiket majd elkezdek olvasni márciusban. Nos, munkahelyi problémám megoldódásával el tudtam kezdeni újra olvasni. E mellett még megvan a társszerzői státuszom itt, így betartom a szavam és lássuk melyik műbe sikerült fejest ugranom!
Úgy vagyok az olvasással, hogy időről-időre visszatér az életembe. Ekkor szinte falom a könyveket aztán amikor úgy alakul, hogy telítődök vele, akkor újra visszateszem őket a polcra és szünetet tartok. De egy érdekes dolgot megfigyeltem magamon: Minden egyes nagyobb újrakezdésnél elsőnek, nem szándékosan ugyan, de mindig valahogy orosz író műve kerül a kezem ügyébe. Dosztojevszkij, Gogol, Tolsztoj után most egy 20.század eleji író következett.
Szerző: Mihail Bulgakov
Cím: A Mester és Margarita
Kiadás időpontja: 1969
Olvasás időpontja: 2016. Március
Értékelés: :-)
Annyit az értékelésről, hogy kétszer is elolvastam egymás után! A realista meg a groteszk részek nagyon feldobták az egyébként romantikus történetet: a címben szereplő Mesternek hívott író és Margarita Nyilolajeva között. E mellett még másik két szálon folyik a történet az 1930-as évek moszkvai művészvilágban és Jézus Krisztus elítélése, keresztre feszítése és feltámadása idején (és hogy ez pont húsvétkor olvastam!) Az pedig külön tetszett, hogy a műben a sátán nem egyértelműen rossz vagy jó!
Kedvenc idézet: „ -Hallgasd a csendet - szólt Margarita, és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. - Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod, amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként, tudom, majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek, és nem bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod, milyen andalító a szoba a gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol, elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat.”
Kedvenc szereplő: ki is lehetne más, mint Behemót, a kandúr!
