A zene hónapja 1.rész

A könyv klub ezen hónapja a zene jegyében fog telni. Mégpedig a könnyű műfajából. Az első részben mintegy ajánlóként bemutatom az eddigi kedvenc albumaimat.

Személy szerint akkor kerültem a zenéhez és a zene tanuláshoz a legközelebb, amikor még az előző évezredben, általános iskolás koromban megkérdezték tőlem és édesanyámtól, hogy ének tagozatos vagy német tagozatos osztályba kívánok-e járni? Nos a németet választottuk így maradtam amatőr zeneértő. Pedig azzal nem sokra mentem. Kivéve azt, hogy később elég sok német zenekar lett a kedvencem.

Gyermekkoromban, amennyire visszaemlékszem, nem nagyon érdekelt a zene. Nem különösebben voltam oda Halász Judit-ért, meg a Száz Folk Celsius zenekarért, mint akkor mindenki! Valahogy nagyon gyerekesnek tartottam, holott persze tudtam, hogy gyerekeknek készültek a dalok. A különböző mesék (pl. Süsü a sárkány, Misi mókus kalandjai, stb.). mellé készült albumokat megvásárolták nekem a szüleim, de nem emlékszem arra, hogy bármikor is feltettük volna őket a lemezjátszóra. Igen mert még akkor csak az volt! Nem volt CD, sem iTunes Store! Illetve az autónkban is csak kazettás autórádió volt, amiben a rádiós részt nem nagyon használtuk, mivel sem annak idején sem a Kossuth sem a Petőfi rádió nem sugárzott könnyűzenét. A kazettalejátszóban Abba, Ottowan, Queen és Rolling Stones kazik pörögtek a hosszabb autóutakon. Az akkori kedvenc albumaim közé tartozott a Queen: A kind of Magic (1986) albuma (mely a Hegylakó című film miatt lett favorit).

Illetve a hosszú Bécsbe tartó bevásárló autós utak alatt a Black: Wonderful Life (1986) albuma lett rongyosra nyúzva.

Már az általános iskola alatt megismerkedtem az angol elektronikus zenével és a Depeche Mode-dal. Abból az időből szerintem a legjobb albumuk a Some Great Reward (1984).

Magyar vonalon pedig ott volt a DM magyar megfelelője a Bonanza Banzai. Ó, hogy hány koncerten is jártam és hát a BS! (Budapest Sportcsarnok, aki esetleg nem tudná, annak elmondom, hogy a mostani Puskás Ferenc sportcsarnok helyén állt egy csúnya szoci pár ezer fős csarnok, hatalmas Samsung reklámfelirattal az oldalán) Még ma is tudom a dalszövegeket a kedvenc album pedig a Régi és új (1993) című volt.

A 90-es, 2000-es évek trance, techno és rave örülete nem nagyon fogott meg, persze bulikba jártam, meg házibulikba, meg diszkóba, ahol volt ám pörgés. Egy rövid ideig a Scooter tetszett, de tőlük is inkább az elgondolkoztatóbb, vagy lassúbb zeneszámaik. Emlékeim szerint a Wicked! (1996) albumuk futott rongosra kazettás magnómban és a walk-man-ben.

Maradva a német vonalon, (mely akkoriban a nyelvtanulásom miatt is volt meg, illetve eléggé dominálta az akkori zenei világot) következzen egy másik kedvenc a Rammstein. Melyet sokan tévesen értelmeznek: attól hogy anyanyelven adnak elő és a hard rock-ot ötvözik az elektronikus zenével attól még nem nácik! Rögtön az első albumuk lett a kedvencem, Herzeleid (1995)

Ha már rock, akkor következzen az alternatívabb stílusból a Siddharta nevű csapat. A szlovén bandával egy Sziget-fesztiválon találkoztam és azonnal megfogott. Rengeteget hallgattam őket az egyetem alatt. Kedvenc albumuk a Rh- (2003) lett.

Ha tisztán az elektronikus vonalat nézem, akkor pedig a Daft Punk nevű formáció volt az ami felkeltette az érdeklődésemet. A francia duó a Homework című első albumával lopta be magát a szívembe, de a nagy favorit tőlük a 2010-ben érkezett (az 1982-es Tron című filmhez készült folytatás) a Tron: Örökség-hez komponált filmzenei album.

 
Ezek lettek volna azon meghatározó albumok és előadóik, akik az eddig életemben meghatározóbbnak mondhatóak. Úgy tűnik, hogy nekem a rock-os és az elektronikus zene abszolút bejön, a legjobb ha e kettő párosítva van. Persze voltak biztos más albumok és előadók is akiket lefelejtettem a listáról, de hát ez most így sikerült. A következő egyben befejező részben pedig egy kis válogatást kívánok nektek nyújtani a jelenlegi kedvencekből.