Hát ez a bejegyzés jó nehezen született meg. Időközben ráébredtem, hogy én gyerekként nem is olvastam a Micimackót, hanem a meséket néztem mindig. Illetve ez kis módosítással igaz. Ugyanis elkezdtem olvasni, de nem tetszett, és így félbehagytam. Most sikerült végig olvasni. Hát most se nyerte el a tetszésem. Legalábbis a fordítás, mert amikor már nagyon nem bírtam bele-beleolvastam az eredetibe, és az sokkal jobb szerintem. Karinthy fordítása inkább szól felnőtteknek, mint amit Milne írt. Az övé tényleg mesélős, gyerekeknek szóló történet. Ezen kívül beszélgettünk még a könyvben fellelhető személyiségtípusokról. A környezetemben például Micimackó, Malacka, Nyuszi is megtalálható, én meg tiszta Füles vagyok, E. pedig Malacka, de nagyon. B-vel és Zs-vel megegyeztünk, hogy mindhármunkban van valami Fülesből, de még Micimackóból is. Azt is észrevettem, hogy a legtöbb idézet nem is a könyvből van, hanem a Disney féle rajzfilmekből.
A szeszélyes időjárásra való tekintettel beültünk egy helyes kis bárba, limonádét iszogattunk, és sajtkrémes pirítóst ettünk. Meg mindenféléről beszélgettünk közben a könyvön kívül is. Úgy érzem ez egyikünket se fogta meg annyira, mint a Kis Herceg.
Ez nagyon jó lett! :) Nekem is kettős érzéseim voltak a könyv olvasása közben. Voltak benne vicces, ugyanakkor első olvasatra értelmetlen, buta részek is. Ilyenkor elgondolkodtam azon, hogy valami másodlagos jelentést kell-e keresni, de lehet, hogy csak Karinthy fordítása hangzott elvontan. Azt mindannyian megállapítottuk, hogy az állatok különböző személyiségei általában a gyerekek viselkedéséhez kapcsolódik, tehát a karakterek hűen foglalják össze ezt az életszakaszt. Utólag így magunkon is elgondolkodtunk, hogy milyen személyiségek keveredtek bennünk korábban, hogyan változtunk meg mára, és ez az önreflexió nagyon hasznosnak bizonyult, legalábbis számomra. Érdemes volt elolvasni! :)
VálaszTörlés